Az európai integrációs folyamat keretében 1958-óta készítenek közös költségvetést. Az EU költségvetése széles területet fed le, a tagállamok felzárkózását szolgáló kohéziós alapoktól kezdve az agrártámogatásokon át a kutatási és oktatási tematikus programokig. Annak ellenére, hogy a tagállamok eltérő befizetései miatt bizonyos országok az unió nettó befizetői, a közös költségvetés minden ország esetében jelentősen hozzájárult a gazdasági fejlődéshez. Az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének adatai szerint hazánkba a 2004-es csatlakozás és 2022 között 76,7 milliárd euró forrás érkezett, szemben az általunk befizetett 20,5 milliárd euróval. A gazdasági integráció következő lépése az eurózónába való csatlakozás, amely bár számos stabilitást szolgáló előnnyel jár, a pénzpolitikai eszköztárt szűkíti. A Geo-Trendek legújabb adásában Horváth Sebestyén az uniós költségvetésről, az eurózóna szerepéről és a következő öt éves európai parlamenti ciklus gazdaságpolitikájáról beszélgettek.

A közgazdaságtan több, gyakorlatilag feloldhatatlan hármas dilemmát, azaz trilemmát ismer: ezek közös ismertetőjele, hogy három meghatározó tényezőből csak kettőt tudunk befolyásolni, a harmadik azonnal következménnyé válik. Az EU mostanra egy ilyen hármas dilemmába manőverezte magát: a radikálisan felgyorsított zöldátállás határidői gyorsan közelednek, rendkívüli ráfordításokat követelve a költségvetésektől. Ám ez a példátlan terhelés éppen egyidőbe esik az európai újrafelfegyverkezés igényével, aminek valódi költségdimenzióiról vajmi keveset tud a közvélemény. Mindeközben a tagállamok többségének éppen, hogy fájdalmas kiadáscsökkentésbe kellene fognia ez elmúlt évek masszív túlköltekezései után. Tatár Mihály elemzése.

Az európai uniós klímapolitikák – kiegészülve az egyes tagállami intézkedésekkel – alkalmasnak bizonyultak arra, hogy az ipari termelés fokozása mellett is csökkentsék a közösség által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét az elmúlt húsz évben. A pozitív eredmények dacára azonban úgy fest, az Európai Unió és tagállamai önmagukban képtelenek gátat szabni a globális szén-dioxid-kibocsátások növekedésének; ráadásul a mind határozottabb klímapolitikai szerepvállalás megakasztja az európai ipar jövőbeli fejlődését is. A Geo-trendek következő adásában Fetter Bálint, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külső junior elemzője beszélget Varga Mónikával, az Inforádió műsorvezető-riporterével az európai uniós és hazai klímapolitikák eredményeiről és az EU versenyképességének jövőjéről.