A XXI. Század Intézet Mindig péntek című podcast-sorozata legújabb adásának címe: Nagyhatalmi politika az átmeneti világrendben.

Békés Márton, az Intézet igazgatója a jelenlegi, átmeneti világrend szerkezetéről, szereplőiről és történelmi analógiáiról beszél. A világtörténelem jelenlegi szakaszában mögöttünk hagytuk már 1) az egypólusú berendezkedést, amely jól-rosszul, hol sikeresebben, hol kevésbé, de 1991 és 2025 között működött, és a liberális demokrácia dominanciája, valamint az amerikai típusú globalizáció hegemóniája jellemezte; viszont 2) a multipoláris nemzetközi rend még nem jött létre, amelyhez majd a több civilizáció által meghatározott nagyterek egyensúlya fog tartozni. A nagyhatalmakon alapuló – mai, átmeneti – világrend három erős szereplővel rendelkezik. Két nagyhatalom kiléte régebb óta világos: ezek egyike Kína, mint a világ második legnagyobb gazdaságát képviselő globális szereplő, a másik Oroszország, mint a világ legnagyobb területű szárazföldi állama. Időben – és nem katonailag vagy gazdaságilag – a harmadik a Trump megválasztása utáni Amerikai Egyesült Államok, amely letett a korábbiakra jellemző globális törekvéseiről és belekezdett az előbbiekkel hol versengő, hol velük együttműködő külügyi lépéseibe. Ehhez az kellett, hogy szakítson az unipoláris kísérlet évtizedeire jellemző demokrácia-exporttal, a liberális demokrácia erőltetésével meg a globalizmussal, s visszatérjen az amerikai hagyományoknak megfelelő realista-pragmatikus vonalra. Az unipoláris kísérlet és a többpólusú világrend közötti átmeneti korszak, vagyis a nagyhatalmak rendszere a következőkkel jellemezhető: 1) a vezető nagyhatalmak között fennálló ellentéteknek a politikai és katonai konfliktusok szintjéről a gazdasági szinte való visszaszorítása, és szövetségeseik rábírása ugyanerre, 2) a nemzetközi rendszer közvetlen háborús feszültségeinek csökkentése, a globális instabilitás tényezőinek visszaszorítása, amely mindannyiuk közös érdeke, 3) befolyási övezetek kialakítása, ahol az egyes nagyhatalmak külső befolyás nélkül tevékenykedhetnek, 4) mindez a nemzetközi fórumok kihagyásával, közvetlen diplomáciai kontaktussal valósul meg.

A Mindig péntek legújabb felvétele Nagyhatalmi politika az átmeneti világrendben címmel elérhető Facebookon, YouTube-on és 17 podcast-csatornán.

Európa-szerte elszenvedői vagyunk annak a veszélyes tendenciának, hogy az igazságszolgáltatás belép a politika színterére, és a politikai küzdelmeket jogi eszközökkel akarják lerendezni. Brüsszel úgynevezett „fantomeljárásai” is ebbe a sorba illeszkednek: politikai indíttatású boszorkányüldözések, amelyek jogi köntösbe bújva próbálnak nyomást gyakorolni. De ilyen környezetben hogyan lehet olyan jogrendszert kialakítani, amely valóban az ország versenyképességét szolgálja? Mit tett eddig a kormány a bírósági eljárások hatékonyságának javítása érdekében? És milyen lehetőségei vannak az igazságügyi miniszternek akkor, ha az Magyar Bírói Egyesület túlterjeszkedik, és a nemzeti szuverenitást érintő kérdésekkel szemben foglal állást?

Ezekről a kérdésekről beszélgetett Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója.

A Szabad Európa Intézet 2025. évi Szuverenitásindexe, amely a nemzeti önrendelkezés több aspektusára kitér, sőt ezeket összemérhetővé is teszi, az egyik fontos indikátornak a versenyképességet kezeli. A gazdaság, a kutatás-fejlesztés és a tudománytermelés, azaz a versenyképesség összetevői mögött ott van a szellemi szuverenitás. A stúdióban Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője és Petri Bernadett, az indexet készítő Szabad Európa Intézet kutatója.