A kisiskolás gyerekek már mindent érzékelnek a világból. Azt is, amit a felnőttek elhallgatnak előlük.

De ezzel nem biztos, hogy védelmet adunk, lehet, hogy csak az ismeretlentől való szorongást fokozzuk bennük.

Beszéljünk tehát velük mindarról, ami körülveszi őket!

Ebben is segítenek a könyvek.

Romana Romanisin és Andrij Lesziv A háború, amely megváltoztatta Rondót című könyve, amely 2015-ben elnyerte a Bologna Ragazzi díját, érzékenyen, a szöveg mellett nagyon hangsúlyosan képekkel és színekkel mesél arról, mi a háború, és minden rettenet ellenére hogyan találhatjuk meg az egyéni és a közösségi védekezési módokat, hogy legyőzzük. Mert legyőzhető.

„Annyira sokkolt a történet, hogy utána hónapokig nem mertem elaludni."

„Én íróként nagyon nehezen pusztítom el a szereplőimet."

„Mit keresünk az életben: a könnyűt vagy a nehezet?"

„A kamaszokat nagyon izgatja a képlékeny valóság fogalma."

„Amikor valaki nyelvet vált, lehet, hogy nem tudja megőrizni azt az írói erőt, amit az anyanyelvén birtokolt."

„Ott álltam a nyolcszáz oldal végén, és azt hittem, megőrülök."

„Monte Cristo grófja a második szerelem volt."

„Nekem a Macskabölcső valamiféle sorvezető volt."

„Asimov Alapítvány trilógiája úgy hatott rám, mint egy terápia."

„A bölcsészkaron Heisenberg könyvével lehetett a legjobban pasizni."

„Én sok szempontból eléggé control freak vagyok, és zavart, hogy az elektronok erre fittyet hánynak."

„Úgy olvasok, mintha ezt nekem kéne megírnom."

„Nagyon szerettem volna egy csónakban tölteni a nyarat, és egy lakatlan szigetet felfedezni."

„Nekünk mindig felolvastak mindent."

„A rút kiskacsa története sok könyvemben visszaköszön."